A légkondicionálás célja: a légkondicionált térben a levegő hőmérsékletét, nedvességtartalmát, összetételét és nyomását állandó értéken tartani, vagy meghatározott program szerint változtatni (pl. éjszakai üzem).
A levegő összetétele az oxigén és széndioxid koncentrációjának optimális értéken tartását, valamint a szennyező anyagoktól való megtisztítását jelenti, ami jellemzően a frisslevegő ellátással van összefüggésben.
Ennek megfelelően a hazai gyakorlat (legfőképpen a felhasználói réteg szempontjából) a légkezelést az alábbi fő csoportokra osztja:
Klímatizálás során a kezelt térben a légállapot jellemzők közül általában a hőmérsékletet csökkentik, vagy növelik (hűtő, fűtő klímák), a páratartalmat csak csökkentik (technológiai okok miatt). (A SPLIT és MULTISPLIT klíma készülékek jellemzői.) Amennyiben frisslevegő ellátást is tudnak biztosítani, akkor valósul meg a szakmai zsargonnal „félklímának” nevezett levegőkezelés.
A légkondicionálás tehát befolyásolja az adott tér levegőjének hőmérsékletét (hűtés, fűtés), páratartalmát (szárít, nedvesít) és összetételét (tisztított frisslevegő ellátás). A fentieken túlmenően a helyiség nyomásviszonyait is kezelni tudó berendezést a szakzsargon „teljes klímának” hívja.
A légkondicionált térben a hazai előírások szerint az alábbi paramétereket kell biztosítani azokban a terekben, ami huzamosabb emberi tartózkodásra van kialakítva:
- Hőmérséklet: értéke általában télen 20-22 °C, nyáron 24-26 °C;
- Páratartalom: értéke általában télen 30-60 %, nyáron 40-70 % (szűkítve: télen 40-55 %, nyáron 50-60 %)
- Sebessége: a huzathatás elkerülése miatt nem lehet nagyobb, mint 0,25 m/s
- Frisslevegő ellátás: (MSZ 04.135/1-1982) előírt kötelező igény:
- Dohányzó helyiségben 30 m3/h/fő
- Nemdohányzó helyiségben 20 m3/h/fő
Az MSZ 21875-2-1991 szabvány szerint a munkavégzés jellege alapján:
- Szellemi és könnyű fizikai munka: 30 m3/h/fő
- Közepesen nehéz fizikai munka: 40 m3/h/fő
- Nehéz fizikai munka: 50 m3/h/fő
Utolsó kommentek