Az ember a levegőnek e telitettséghez viszonyított, százalékban kimutatható páratartalmára érzékeny, nem pedig az abszolút gramm per köbméter (g/m3) páratartalomra, ami nem változik a hőmérséklettel.
A szabadban lévő hideg levegő - akár 100 százalékos relatív páratartalomnál is - jóval kevesebb párát (vizet) tartalmaz, mint amennyit a melegebb szobai levegő fel tudna venni.
Míg 0 C° és 100 % relatív páratartalomnál 4,8 g vízpára van 1 m3 levegőben, 20 C° és 100 % relatív páratartalomhoz már 17,3 g vízpára kellene.
Ezért amikor szellőztetünk, az utcai (különben ott magas relatív páratartalmú) levegő a lakásba bekerülve fölmelegszik, és miközben úgynevezett abszolút páratartalma nem változik, a relatív páratartalma 20-30 % csökken.
Ez már nagyon alacsony. Az ennyire páramentes levegő szárítja a légutak nyálkahártyáit, köhögést, fáradtságot, fejfájást, ingerlékenységet, nyugtalan alvást okoz. A túl száraz levegő az állatoknak, növényeknek, bútoroknak és a műtárgyaknak is árt.
Ezt szünteti meg a megfelelő párásítás. Orvosi vizsgálatok bizonyították a megfelelően "nedves" levegő hatását a felső légúti betegségek gyógyításában, illetve megelőzésében is.
A kívánatos magasabb páratartalomnál - a bőr mérsékeltebb kipárolgása miatt - az ember melegebbnek érzi a levegőt, így nem kell túlfűteni a lakást, vagyis hasonló hőérzet kevesebb fűtési energiával érhető el.
Magasabb páratartalomnál a ruhák és tárgyak elektrosztatikus feltöltődése is mérséklődik.
Ugyanakkor persze a másik véglet is ártalmas, mert a 60 % fölötti túlpárásítás falgombásodást okozhat, és a házipor-atka szaporodását is segíti. (Ha valaki a lakás légterében nagyobb felületen ruhát szárit, akkor erre az időre ki is kapcsolhatja a párásítót.
A nyári klimatizálás a mi éghajlatunkon szintén az egészségesnél alacsonyabb páratartalmat eredményez, amit még az igen drága klímaberendezések sem kompenzálnak. Tehát még nyáron, klimatizálás mellett is szükséges lehet a párásítás.
Utolsó kommentek